Ruthenia Műterem Galéria
Fedinecz Atanáz


Kezdőlap Kapcsolat

II. Rákóczi Ferenc ünnepség - 2013.


Az idei II. Rákóczi Ferenc ünnepségeken, amelyekre a Sárospataki Önkormányzat, a Sárospataki RNÖ és a MROSZ szervezésében 2013. március 24-én került sor a hazai ruszin közösség közel 200 fővel képviselte magát. A Sárospataki Szent Péter és Pál Görögkatolikus Templomban Szónoczky János Mihály atya által vezetett Szent Liturgiát Aros János, a város polgármesterének köszöntője, Dr. Tamás Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeum igazgatójának előadása követte, végül a helyi művészeti iskola és a hagyományőrzők színvonalas műsora következett. Majd a Sárospataki várban található II. Rákóczi Ferenc szobránál koszorúzás zárta az ünnepi megemlékezést. Délután a részvevők Borsiban, a Nagyságos fejedelem szülőháza előtti emlékhelynél helyezték el a hála és a tisztelet koszorúit.
Köszönet illeti Mosolygó Tamás paróchus urat, Aros János polgármestert, Kozsnyánszky János RNÖ és MROSZ elnökét, Szvitánkó Tamást, a Sárospataki Önkormányzat Humán Bizottságának elnökét az ünnephez méltó körülmények biztosításáért.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Kedves Vendégek!


Sárospatak lakossága és Képviselő-testülete nevében sok szeretettel üdvözlöm Önöket a Nagyságos Fejedelem születésének 337. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen.
Sárospatak Szent Erzsébet szülővárosa, a Bodrog-parti Athén, a Kultúra Magyar Városa, az Év Települése cím birtokosa, Virágos Város és mégis, ha Sárospatak nevét kimondjuk bárhol a világon a Rákócziak ősi fészke jut mindenki eszébe, a gazdag történelmi múltú település, aminek ősi falai között a Rákócziak büszke szelleme ma is él.
A nagyságos fejedelem a következő mondatban foglalta össze a történelmet jelentő közszereplését:
„Nem félek őszintén kinyilatkoztatni oh örök igazság, kinek jelen munkámat ajánlám, hogy egyedül a szabadság szeretete és a vágy hazámat felmenteni az idegen járom alól, volt célja minden tettemnek.”
Levelezésében és önéletírásában több világos utalást találunk arra nézve, hogy Rákóczi szabadságszeretetét és hazája felszabadítása iránti vágyát őseivel irányába érzett lelki kapcsolata és tőlük származó politikai örökségének tudata táplálta.
Tudta és nem egyszer hangsúlyozta is, hogy őseitől olyan politikai kötelezettségek szálltak rá, amelyek elől nemcsak nem térhetett ki, de amelyeket egyedül csak Ő végezhetett el.
Rákóczi három tényezővel magyarázta meg önmaga előtt közszereplését, szabadságszeretetével, hazája elszegényedésével, és a családi hagyományok vállalásával.

Az 1676-ban Borsiban született II. Rákóczi Ferenc, édesapja I. Rákóczi Ferenc Erdély választott fejedelme, német birodalmi választó fejedelem, Magyarország leggazdagabb főura, édesanyja Zrínyi Ilona, kinek apját, gróf Zrínyi Péter horvátországi bánt, a Wesselényi féle összeesküvés miatt 1671. április 30-án Bécsújhelyen kivégezték.
Rákóczi így ír később vallomásaiban:
„Zavarba jövök uram, midőn a Te születésedet és azok körülményeit vizsgálom és a magaméval összehasonlítom. Te, Isten, magamnak és a mindenségeknek Teremtője, istállóban születtél és én palotában; Te ökrök és szamarak között, szegény pásztorok társaságában voltál, míg engem - aki a Te szemedben por és féreg - az udvari emberek sűrű csoportja vett körül. A Te szüleid szegény emberek voltak, enyéim fejedelmek, Te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban.”
Az ifjú Rákóczi, hamar elkötelezett történelmi személyiséggé fejlődött, már fiatalként tisztán látta a hazai és külföldi események egymásra hatását. Az Ő célja ugyanaz volt, mint a mai Magyarországé – a nemzeti összefogás – aminek érdekében képes volt leküzdeni még a felekezeti előítéleteket is. Mély istenhite, hazája iránti elkötelezettsége tette lehetővé, hogy felismerje, csak az összes társadalmi réteg összefogásával szabadítható fel a haza.
Mert ha Isten előtt egyenlők vagyunk, akkor a haza iránti elkötelezettségünkben is egyenlőnek kell lennünk.
Rákóczit a jezsuiták nevelték, de szembefordult velük. A keresztény sztoikus filozófiai munkákat olvasta, és érdeklődött az egyházak uniós törekvései iránt is. Mint meggyőződéses katolikus állt ki a protestánsok vallásszabadsága mellett is. 1704. január 27-én megtiltotta az iskolák elfoglalását. Megtiltotta, hogy a kollégiumok diákjai fegyvert fogjanak és a tanulást helyezte előtérbe. Itt Sárospatakon már 1703-tól megjelentek ismét a diákok, és 1705-től megindult a rendes oktatás. Megállapíthatjuk, hogy Ő - II. Rákóczi Ferenc - képviselte a korai magyar felvilágosodást.
A magyarországi nemzetiségekkel az egyenlőség elve szerint bánt, a ruszinokat „gens fidelissimának, a leghűségesebb népnek minősítette, hiszen a szabadságharc idején minden harmadik ruszin követte a Fejedelmet a háborúba, s a fegyvert fogott férfiak csaknem fele áldozta életét a magyar szabadságért. II. Rákóczi Ferenc így emlékszik a ruszinokra:
„Skoleba érkeztem. Megérkezésem hírére egy Kamenszky Petronius nevű jó öreg – egy szomszédos rutén zárdának a feje, aki gyermekkoromban karján hordozott – örömkönnyekre fakadt, és nem tudván eltelni látásommal, elkísért a határokig. Mihelyt híre terjedt jöttömnek a munkácsi hercegségben, alig lehet elképzelni, hogy milyen igyekezettel és örömmel tódult hozzám a nép… Ezek az emberek gyermekestől, feleségestől jöttek, és messziről meglátván engem térdre ereszkedtek, és orosz módra keresztet vetettek. Buzgóságukban és ragaszkodásukban nem csak élelemmel láttak el, hanem hazaküldvén feleségeiket és gyermekeiket, maguk beálltak a seregembe, és többé el sem hagytak… és kinyilatkoztatták, hogy velem akarnak élni, halni.”

„Pro patria et libertate!”